KIRÁNDULÁS GROSS ARNOLD NYOMÁBAN Tordán.
Idei nyári szabadságunk alkalmával családostul felkerestük Gross Arnold szülővárosát, Tordát. A hangulatos városban egy napot töltöttünk, találkoztunk Gross Arnold Tordán élő barátaival, Amirás Évával és a Keszeg családdal. Az emlékeket még elevenebbé teszi az a hagyatékból előkerült interjú, melyet még 1971 augusztusában készített Budapesten Arnold édesapjával, Tordai Gross Károllyal a tordai időkről, emlékekről. A nyúzott kazetta szalagon Arnold kérdezi apját a tordai és nagyváradi emlékekről, aki szívesen és hosszasan mesél, de persze Arnold folyton közbevág, így nem minden történetnek ismerhetjük meg a végét.
A Gross család Tordán, 1930-ban / Arnold és bátyja, Tivadar / Hinta a tordai kertben
Arnold szülei, Gross Károly és felesége, Kovrig Ilona 1925-ben költözött a Kolozsvártól 30 km-re fekvő Tordára. A család 1940-ig lakott az akkor Fazekas utca - ma Strada Crisan 5 szám alatti házban. Itt született 1927-ben Gross Tivadar, majd 1929-ben Gross Arnold. A környéken jómódú mesterek, asztalosok, kereskedők laktak, pár házzal arrébb volt a polgármester háza is, kicsit feljebb pedig kezdődött a villasor, az igazán tehetősek házaival. Itt volt Ilona testvérének, Kovrig Károlynak a villája is, aki a tordai cementgyár hivatalnoka volt. A Fazekas utcai háromszobás, verandás kertes ház előtte egy kőművesé volt, ő építette a utca többi házához hasonlóan. Az épület utca felé eső első felének belső oldalán álló üvegezett veranda lett Arnold édesapjának műterme, aki címfestésből és szentképek festéséből tartotta el a családot. Erre utal a fényképen az oromzaton látható a Pictura felirat. Akkoriban ez igencsak megbecsült, jól fizető szakmának számított, hisz nemcsak egy tisztességes kertes házat tudtak vásárolni, de még rögtön bővíteni is tudták. Felesége szintén a helyi francia érdekeltségű cementgyárban volt irodista.
A Gross család Tordán, a Fazekas utca 5 számú házuk előtt, 1932 körül
Tordai családi házuknak olyan természetes velejárói voltak a műalkotások – tábla- és szentképek, portrék, tájképek és csendéletek –, ecsetek, festékes tubusok és tégelyek, mint az állandóan mozgásban levő hinta, a fűben rejlő kaleidoszkópok, a megszelídített hintaló vagy a csatarendben felsorakoztatott ólomkatonák. Megrendelésre készített krisztuskeresztek száradtak a kamillaillatú levegőben a vadszőlővel futtatott verandás ház udvarán. E csodákkal teli birodalom fragmentumaiból született meg később az az univerzum, mely Gross Arnold védjegye lett. Édesapjával és bátyjával naponta tettek rövidebb-hosszabb alkotói kirándulásokat a Tordai-hasadékba, végig az Aranyos völgyön, hogy kilessék a természet titkait. Míg apjuk festett, ő a fűben ülve ceruzával, vízfestékkel próbálta megörökíteni a táj részleteit. Megszokott, ismerős közegévé vált az erdő, a patakpart, a mező, ez a természet-közeliség alapjaiban határozta meg egész későbbi életművét.
A kert és a hinta a harmincas években. Baloldalt a hátsó lakás bejárata, középen az ikonikus hinta állvány, mely számtalan Gross művön feltűnik majd, jobboldalt pedig édesapja műtermének üvegezett verandája.
A hátsó, a Potaissa utcára néző kétszobás lakást Gross Károlyék építették, mert az előző bérlő még egy ideig a Fazekas utcai fronton álló háromszobás lakásban lakott. Így már két lakást alakítottak ki a házban, és a hátsó lakást később kiadták.
Károly elmondásában Kovrig Gyula, Ilona másik testvére - aki katolikus pap volt - meghívására járt a családnál Tamási Áron és Dsida Jenő is több látogatáson, ebéden vett részt. Erről árulkodik Dsida egyik levele is, melyet Kovrig Károlynak küldött, és ma Kovrig Nagy Ádám őrzi Szegeden. A levél a a forrás folyóiratban jelent meg.
A ház mai állapota a Crisan utca felől.
A ház udvarán Keszeg Vilmossal. sajnos a műterem üvegverandáját már befalazták, és a kertet beépítették.
A Tordai Műterem I. című rézkarcon örökítette meg a szülőházat Arnold. Baloldalt a műterem, középen a hinta, jobboldalon a kerítés, és mögötte a Líceum épülete.
„Nekem, ugyanúgy, mint sok más elszármazott tordainak, nagyon nagy nyomatékkal maradt meg a város emléke. A belvárosban ünnepségek, felvonulások zajlottak, nagyon szép kirakatok voltak annak idején. A cukrászdában is a torták szépen voltak megcsinálva. Meg a ceruzaüzletben szép képeket, matricás képeket árultak. Én úgy emlékszem, Tordán akkor gazdagabb, tisztább, kulturáltabb légkör vett körül. A város valahogy léptékében hozzám nőtt. Nem azt mondom, hogy én rosszul érzem magam Budapesten. De valahogy mindig visszavágytam ide. Volt egy ismerősöm, Keszi-Harmath András, aki Svájcból hazajött, és ő nekem folyamatosan Tordáról írt, hogy Torda milyen szép város. És tényleg nagyon szép. Ezt őszintén mondom. A léptéke, a kis házacskákkal, én jól éreztem itt magam. Mindig örülök és föltöltődöm, ha tudok egy kicsit sétálni a városban, megnézni az utcákat. Édesapám festőművész volt itten. Volt egy műterem jellegű házunk, ahol én is tanultam rajzolni. Most benn voltunk abban a házikóban, nincs már kertje, be van építve. És most már olyan öregesnek tűnik. Az utcában voltak házak nagy kertekkel. Most mind be vannak építve. Székely János nagyon kedves íróember. Őt édesapám tanította rajzolni Tordán. Írta egy levélben, hogy az utcán milyen kamillaillat volt.” - Gross Arnold
Sajnos a kertet beépítették, de a Líceum épülete látszik ma is, 2016 foto: Gross András
Arnold a kilencvenes évek elején, a román forradalom után ismerkedett meg Keszeg Vilmossal, a Kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem Magyar Néprajz és Antropológia Intézet tanszékvezető tanárával. Azóta hol Budapesten, hol Kolozsvárt, hol Tordán, gyakran találkoztak. Beszélgetéseik egy részét mindig bekapcsolt magnó rögzítette. A sok éve, 1992–2009 között folyó beszélgetésből olvasható válogatás hosszabb verziója a kolozsvári Korunk 2009 Novemberi számában.
Arnold 1992-ben átadott egy kiállításnyira való rézkarcot Vilmosnak, belőlük 1992-ben és 1994-ben Kolozsvárt, 1992-ben Sepsiszentgyörgyön és Tordán, 1993-ban Marosvásárhelyt, 2002-ben Tordán, 2006-ban Nagyváradon nyílt kiállítás. A Korunk Galéria Kolozsvárt 1995 júliusában látta vendégül a képeket. Az erdélyi Művelődés c folyóiratban (XLIX. 1996/1) Orbán Gyöngyi, a Korunkban (VI. 1995/10). Berszán István méltatta a művészt. Szülővárosa, Torda Keszeg Vilmos kezdeményezésére 2009-ben avatta díszpolgárává.
Ebből a kiállítási anyagból most visszakerült a galériába három szép kis rézkarc, melyeket újrakeretezés után augusztusban újra kiállítunk Budapesten.
Vilmosék egy lomtalanításon véletlenül találtak rá, és a mai napig őrzik azt a kis, 1890-es évekből származó dupla Thonet gyerekszéket, amit még Arnold használt testvérével, Tivadarral a harmincas években. A hajlított bükkfabútor a kis huncut ferdeségét a mai napig megtartotta...
Sajnos pont beborult az ég, így a Tordai-hasadékot nem tudtuk meglátogatni, ahol oly sokat kirándult annó a család, de helyette a híres tordai Sóbányát néztük meg.
Köszönjük Amirás Éva és a Keszeg család szíves vendéglátásaát, kalauzolását, és hogy megosztották emlékeiket.
2017. Gross András