Szemethy Jim - Cukrostinta

Szemethy Imre /Jim/ kiállításán a 70-es, 80-as években készített grafikáit, rézkarcat mutatja be. Gross Arnold egykori kollegája, művésztársa a megnyitón mesél az egykori barátságról, együtt töltött időkről, majd a szerző fellebenti a fátylat, vajon mi is az a cukrostinta.

Megnyitó: 2017.11.16.19 h - Arnoldo Galéria
Látogatható: 2017.12.06-ig, kedd-szerda 10-21h, szombat11-21h

Szemethy Imre /Budapest, 1945. 02. 28./
Magyar Képzőművészeti Főiskola sokszorosító grafika és tanári szak (1964-1971)
Szakma: grafika, festészet, animáció, recenzió / grafikai munkák: rézkarcok és egyedi rajzok készítése (1971- 2001) / könyvgrafikai munkák a Magvető, Magyar Helikon, Európa és Móra kiadók részére: illusztrációk és könyvborítók tervezése (1972-1994) /  könyvsorozat készítése és kiadása Banga Ferenccel közösen : Képes Próza Tár I-VII (1996-2001) / publicisztikai munkák, képzőművészeti kritikák és folyóiratcikkek: Élet és Irodalom, Mozgó Világ, Új Forrás / videó-animációk készítése (1984-2002) / festmények készítése (2002-től) / habilitált főiskolai tanár: Budapesti Kommunikációs Főiskola

Kiállítások: / Egyéni és csoportos kiállításokon való részvétel 1972-től 2009-ig folyamatosan
Ösztöndíjak és szakmai díjak: / Derkovits-ösztöndíj (1972-1975, Miskolci Grafikai Biennálé nagydíja (1983), Salgótarjáni Rajzbiennálé nagydíja (2000), Magyarországi James Joyce Társaság festészeti díja (2006)

Művészeti díjak, kitüntetések: / Munkácsy-díj (1977), Érdemes művész (1986), Kiváló művész (2004)
Akadémiai tagság MTA Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia rendes tagja 1995-től



Laborjelentés Szemethy Jim tárlatáról, avagy bútordiszkonti látomás a hazai hellénizmus tárgyköréből.

                Amolyan vonalbírói futkozással s lengetéssel nyugtázhatjuk a toborzó szellem rapszodikus megnyilvánulásaiként értékelhető rézkarcokat, és azt a jellemzően ráijesztő magatartást, melynek révén e nem csüggedő reformer fokozott iramú korunkban a bigbendiánus teológia utóhírnöke leend.

Sz. Jim a szolmizáló eretnek vonalvezetésével rokon nyomatain műfény és szakmai sivatagosodás kapcsolatán meditálva mintegy a teremőri aluszékonyságot teszteli: e folyamatban a képsíkon szétszórt motívumai csupán a képzettársítás beindítására szánt kellékek.(ezek a normál hőmérsékletű szemlélőre esztrádfizikai tüneményként hatnak, felidézve a rangadó utáni kupéhasogatás élményét).

Szerkesztési, komponálási elve muzikális irányultságát tükrözi, s kellően színleli a romantikus formák leltárhiányát. Karcain részben felsoroló (objektoid) hajlam, részben naivizáló pultszerűség vetekszik, falukutatóra bízván a kérdést: = Miféle kedélyváltozások kényszerítik a népeket lakhelyük ily mértékű elcsúfítására?
 Nyáry Alfréd